Míg nálunk csak a tavaly téli ukrán-orosz gázválság hatásai, valamint a földgáz fogyasztói árának piaci szintre emelése kezdi lassan megváltoztatni az emberek hozzáállását a saját energiafelhasználásukhoz, a nyugat-európai országokban a hetvenes évek olajválságai hozták divatba az alternatív fűtési módszereket. Akár a környezet, akár a bankszámlánk hosszú távú jövője a fő szempont, házunk tervezésénél zavarba ejtően sok újfajta technológia közül választhatunk.
Kovács Csaba, az Artfront építész iroda vezetője szerint az első lépés az úgynevezett passzív megoldások alkalmazása: vagyis amikor mindenféle gépészeti rendszer nélkül maga a ház építészeti kialakítása eredményez energiamegtakarítást, például a nap melegének foglyul ejtésével vagy különlegesen hatékony hőszigetelés alkalmazásával.
Univerzális elv, hogy mindjárt a ház tájolásánál érdemes figyelembe venni, hogyan hasznosíthat az épület minél többet a nap energiájából. Ezenkívül világszerte sok helyen kísérleteznek azzal is, hogy az épület teljes építészeti kialakítását a napmeleg hasznosításának rendelik alá: jellemzően hatalmas üvegfelületekkel operálnak, hogy üvegházhatást hozzanak létre. Ám az ilyen házakkal több gond is van. Egyrészt a tapasztalatok szerint nem igazán komfortosak, nehezen lakhatók (ezért csak az igazán elkötelezett energiamegtakarítóknak lehet ajánlani őket), másrészt a közvetlen napenergia felhasználásánál mindig problémás az akkumuláció, azaz hogy miként lehet a napos időszakok fölös energiabevitelét a borúsabb napokon felhasználni - erre máig nincs igazán praktikus megoldás.
A hőszigetelés és a hőtároló képesség nagyon fontossá vált az utóbbi évtizedekben. Ezt az okos belátáson kívül a mind inkább szigorodó magyar és európai szabványok is kikényszerítik. Egyre vaskosabb "bundát" kell a házak köré tervezni - mondja az építész -, és így nehézkesebbek, bumfordibbak lesznek az épületek. Minél zártabb, minél kompaktabb egy ház alakja, annál kevesebb hő tud kiszökni belőle - valahogy úgy, mint a természetben, ahol sokkal kompaktabb formákat láthatunk a sarkvidéki hidegben élő állatokon. Ez az elv azonban sajnos ellene van az izgalmas, tagolt tömegképzésnek (gondoljunk bele, mennyire kecses egy fóka), és végső soron a ház esztétikai megjelenését ronthatja, ha igazán komolyan veszik. Vagyis ellentétes szempontokat kell mérlegelni: egy villaépület például esztétikailag sokkal inkább a természetbe simul, ha ki-beugró részek bontják meg a sima falfelületeket, csakhogy az ilyen tervezésnél lényegesen nehezebb megakadályozni a hő szökését. Ugyanilyen nehéz kérdés a fal- és üvegfelületek helyes aránya: mindenki szereti, ha a lakása világos, sok az ablak, ám éppen az üvegfelületek a legnagyobb felelősei a hőveszteségnek. Egészséges kompromisszum lehet a modern nyílászárókon kívül például a hőszigetelő redőnyök bevetése.
Az aktív napenergia-hasznosítás terén is óriási fejlesztések történtek az utóbbi időben. Nagyon intelligens, nagyon komplex rendszerek alakultak ki az "ingyenenergia" kinyerésére, ám maguk a berendezések olyan drágák, hogy a legtöbb típust csak a gazdag országokban tudják alkalmazni. Magyarországon csupán néhány éve kezdtek terjedni ezek az alternatív technológiák.
A napkollektor
A legismertebb eszköz a napkollektor. Fűtésre ugyan nem igazán alkalmas, hiszen épp akkor hiányzik az "alapanyaga", amikor a legjobban kellene. Más rendszerek kiegészítéseként viszont napos időben nagyon jól használható vízmelegítésre: legyen az a konyhai melegvíz vagy az úszómedence tartalma, a bevitt meleg nagy részét éjszakára is képes megőrizni. A modernebb kollektorok ráadásul felhős, borult időben is képesek némi energiát begyűjteni, így egy komplex rendszer részeként fontos elemei lehetnek az otthoni energiamegtakarításnak.
Az elhelyezésük már keményebb dió. Az építész szerint régebbi villaépületeknél kifejezetten kerülendők a tetőszerkezetet csúfító panelek, de modernebb szellemű házaknál lehetnek akár az architektúra részei is - ebben az esetben már a tervezés első fázisától gondolni kell rájuk.
Két-három éve jelent meg a hazai építészköztudatban a hőszivattyú, amelyről korábban néhány elszigetelt próbálkozást leszámítva szinte nem is lehetett hallani. A Svédországban, Franciaországban, Németországban tízezer számra üzemelő szerkezetekből máig alig építettek be néhányat itthon. De a megélénkülő érdeklődést jelzi, hogy a piac egyik legnagyobb beszállítója, a Thermo Hungary Kft. a korábbi évek évi néhány darabos forgalma után tavaly már mintegy száz ilyen berendezést tudott eladni.
Akik eddig hőszivattyúval szerelték fel a házukat, azok Kovács Csaba praxisában jellemzően "vállalati csúcsvezető kategóriájú" emberek voltak. Ennek egyik oka természetesen a magas beruházásigény: bár egy igényes háznál eleve drágák a gépészeti rendszerek, a hőszivattyú ezt a költséget is nagyjából a duplájára emeli. Léderer András gépészmérnök, a Thermo Hungary vezetője 3,5-4 millió forintra becsüli a rendszer kiépítésének tipikus költségét. Talajszondás hőszivattyú például 100-150 m2-es családi háznál 4-5 millió forintba, 200-250 m2-es házban 6-7 millióba kerülhet, egy 400 m2-es, medencés háznál pedig 10-15 millió forint lehet az összköltség. Kovács úgy látja, hogy egyelőre szinte csak a topmenedzserek sajátja az a stratégiai gondolkodás, mely igazán értékelni tudja a hőszivattyú előnyeit. A megtérülés szerinte akár 10-15 év is lehet, míg Léderer András egyetemi docens energetikus szerint már 4 év is elég.
A hőszivattyút választóknak fontos még az is, hogy egyfajta függetlenségre, stabilitásra tehetnek szert azáltal, hogy kombinált - gázkazános és hőszivattyús - fűtést alkalmaznak. Azaz ha bármi történik (akár a gáz-, akár az áramellátással van gond), valamelyik rendszerből mindenképpen tudnak meleget csiholni. A fűtési módok ügyes vegyítése a biztonságérzeten kívül a pénztárcának is jót tesz. Így a drága hőszivattyús technológiából nem kell kiépíteni a csúcskapacitást, hanem ehelyett a legkeményebb téli hónapokban ki lehet egészíteni gázfűtéssel. Persze az igényeket, a szükséges kapacitásokat és a várható költségeket a tervezés legelején ki kell számolni, és ez alapján kell megtalálni az optimális megoldást - mint egy jó befektetési portfóliónál.
További előnye a hőszivattyúnak, hogy - szemben például a napkollektorral - nemigen befolyásolja a ház építészeti kialakítását. A földszondák láthatatlanok, maga a szivattyú pedig éppúgy elfér a pincében, mint egy gázkazán. Miután a rendszerrel kinyertük az energiát, azt úgy használjuk, ahogy akarjuk: radiátorba, padló- vagy menynyezetfűtésbe, illetve fancoilba is vezethetjük. Nyáron hűteni is lehet vele a házat, olyankor egyszerűen megfordul a hőcsere iránya.
A nap és a föld energiájának felhasználásán túl úgy is sokat megtakaríthatunk, ha radiátorok és hagyományos klímaberendezések helyett fal- vagy mennyezetfűtést alkalmazunk - ezek a technológiák is az utóbbi években jelentek meg Magyarországon. Lényegük, hogy a falba vagy a plafonba épített fűtőelemek nem a levegőt melegítik, hanem ehelyett sugározzák a hőt, mint például a napsütés. És ahogy a szabadban is, ha a napon vagyunk, úgy e sugárzás az épületen belül is 2-3 fokkal alacsonyabb levegőhőmérséklet mellett adja ugyanazt a komfortérzetet, mint ha a levegőt melegítenénk. Ez pedig Kovács Csaba szerint meglepő módon akár 15-20 százalékkal is mérsékelheti a fűtés költségeit. A rendszer ráadásul nyáron az épület hűtésére is alkalmas (gondoljunk a régi házak vastag falaiból sugárzó hűvösre), mégpedig zaj és zavaró légmozgás nélkül.
Egy csúcsminőségű ház Kovács Csaba szerint mindezeket kombinálja: van benne hőszivattyú és gázkazán, az uszodát napelemek melegítik, a szobákban a mennyezet sugározza a hőt, és mindezt intelligens vezérlőrendszerek ellenőrzik, hangolják össze. És még ha a magyar megrendelőknek nem is mindig ez az elsőrendű szempontjuk, egy ilyen ház már a környezeti erőforrásokkal is kímélően bánik.
Ám hogy az összhatás ne okozzon meglepetést, az építkezést nagyon alapos tervezésnek kell megelőznie. Először is, minden sokkal drágább, ha utólag kell beszerelni - figyelmeztet az építész. Érdemes időt hagyni a gondolkodásra, nem szégyen, ha valaki akár egy évig tervezi a beruházást. Nemcsak a gazdaságosságra kell figyelmet fordítani, hanem tekintetbe kell venni a megrendelő életmódját, jövőbeli anyagi lehetőségeit, és mindezeket kell műszaki megoldásokra fordítani.
Az egyszeri tetemes költségen kívül az újszerű technológiák hátránya még a viszonylagos ismeretlenségük. Mivel például egy hőszivattyú beépítése ma még egyáltalán nem rutinfeladat, különös figyelmet kell fordítani a kivitelező gondos megválasztására. A szakemberek egyhangú tanácsa: mindenképpen nézzünk meg néhány referenciamunkát a saját szemünkkel, mielőtt elkötelezzük magunkat.
A megrendelő életmódja bizonyos műszaki megoldásokban megjelenhet. Ha például valaki gyakran, hosszú időt tölt külföldön, és hazatérve hamar akar meleget, akkor erre már a tervezésnél számítani kell. Erre is vannak gépészeti megoldások: van időzítő és vannak interneten, telefonon vagy sms-ben utasítható intelligens épületfelügyeleti rendszerek. Ha ezeket okosan alkalmazzák (a távollét alatt csak 14-15 fokra temperálva a lakást), akkor csökken az energiafelhasználás, és megmarad a komfort is.
Az energiatakarékosság tehát meglehetősen technológiaigényes dolog. A legkorszerűbb házakat a pincétől a padlásig behálózzák a különféle gépek, vezetékek. Ezek ráadásul állandó karbantartást is igényelnek, ahogyan mondjuk az autók. A megrendelőnek ezt tudatosan kell vállalnia. Az is egy tragédia - mondja az építész -, ha valaki beépíti a kor csúcstechnikáját, majd ezután válik fogékonnyá olyan, a tudomány által nem kellően alátámasztott gondolatokra, mint például a vízerek, a földsugárzás vagy az elektroszmog állítólagos veszélyei. Aki más utakon akar járni, az inkább kerülje el a technika ilyen mértékű használatát - tanácsolja Kovács Csaba.
Moskovits Ákos, Rácz Johanna
vissza a főoldalra az Alternatív fűtési módszerek aloldalról