A hőcsábász

Léderer Andrást a világ száz legjobb energetikusa közé választották
Gyermekkorában sokáig oroszlán akar lenni Léderer András. Később vállalatvezető. Végül családi nyomásra sebész.


Ő maga is hajlik ez utóbbira, ám egyszer tanúja lesz egy balesetnek a Moszkva téren. Villamos alá kerül valaki, a sínek közül hús és csontdarabokat szednek ki a tűzoltók, és amikor már ők sem bírják gyomorral, Pistit hívják. Pisti rejtői figurának bizonyul: szalonnát eszik hagymával és fehér kenyérrel, melyeket egy időre letesz valahová, kesztyűt húz, bádogtepsibe lapátolja a szerencsétlenül járt ember maradványait, majd folytatja a falatozást.

Léderer András ettől kezdve már nem akar annyira sebész lenni.

Kisebb kanyarokkal végül autómérnökként diplomázik, majd az Ipartervben találja magát a kazántervezők között. Fontos és felelősségteljes munkát bíznak rá: rajzokat kell hajtogatnia. Amikor ezt elunja, úgy dönt, megmutatja a világnak, kicsoda ő. Ehhez elnyer egy amerikai ösztöndíjat, néhány szemesztert az UCLA-n hallgat, közben pedig egy Los Angeles-i tervezőirodában dolgozik néhány hónapot. A Hollywood Boulevard-on lakik, egy Fiat sportkocsit használ, ám az igazi reveláció még odafelé, a repülőgépen éri. A tizenkét órás út alatt ugyanis az ablaknál ül, és az odalent elúszó földet nézi, ahol városok vannak, tele emberekkel és gondokkal. Tízezer méter magasan fogalmazódik meg benne az, amihez egész életében tartja magát: mindig el kell távolodnia kissé a dolgoktól.

Los Angelesben van még, amikor az ottani magyarok Szent István-napi ünnepségén találkozik Teller Edével. A tudós beszédbe elegyedik vele, ő pedig régi mániájáról mesél, a nap és a föld energiájának hasznosításáról. Teller megértően hallgatja és meghívja a nyaralójába. Alig múlt harmincéves ekkor Léderer András. A világot egy óriási cseresznyéskerthez hasonlítja: az ember sokáig szinte térdig gázol a cseresznyében, ám később már létrára kell állnia, hogy elérje a gyümölcsöt, egyre hosszabb és hosszabb létrára. Hát nem ugyanez a helyzet a kőolajjal? Régen sok volt belőle, most viszont azt a keveset is egyre nehezebben lehet kitermelni. Léderer András tudja, hogy az ő életében még nem lehet ebből katasztrófa, ám ettől függetlenül aggódik.

Visszatérve az Ybl Miklós műszaki főiskolán kezd tanítani, mellékállásban pedig padlófűtéseket tervez egy gmk-ban. A vállalkozások hajnala ez, mintha az a bizonyos vasfüggöny egy picit megemelkedett volna. Léderer délelőtt oktat, majd kisurran az épületből, egy mellékutcában parkoló Zukban overallba öltözik át, és már viszi a csöveket a megrendelőhöz. Társaival legelőször a tévé egyik operatőrének budaligeti házában szereli az akkor még forradalmi újdonságnak számító padlófűtést, mely egyre népszerűbb lesz: az akkori külügyminisztertől a Hungarocamion vezérigazgatójáig sokan alulról akarják melegíteni otthonukat. Az üzlet beindul, Léderer András egy Opelt vesz, mellyel rögtön nagy hibát követ el: az Árpád hídon elhúz a főiskola párttitkárának Skodája mellett, melyre még vidáman rá is dudál. Az előzés eredménye egy fegyelmi. Az indoklás nem tér ki az Árpád hídi kalandra, viszont felemlegeti, hogy Léderer tegeződik a diákokkal, a nap- és földenergiáról tanít, valamint nem hord köpenyt.

Ekkor már egyre többet ingázik Magyarország és az Egyesült Államok között, sőt még Japánban is megfordul. Itthon szabadalmai vannak, egyre inkább az energia minél tökéletesebb hasznosítása érdekli. A rendszerváltás kft.-t csinál a gmk.-ból, de alapjaiban nem rázza meg: akinek esze és pénze van, az takarékos fűtőrendszert szereltet a lakásába, ebben olyan biztos Léderer, mint abban, hogy kétszer kettő négy. Igaza lesz. Magyarországon családi házak fűtését tervezi, Norvégiában apartmanokét, Ukrajnában egy szállodáét, de még Alaszkában is akad munkája, melyet Makovecz Imrével közösen végez. Mindenből energiát akar nyerni. Napkollektorokat szerel, szondákat fúr a földbe, légkazánokat telepít, melyek úgy működnek, mint a hűtőszekrény: ami az egyik oldalon melegként megy be, az hidegként jön ki a másikon, és fordítva.

Megszállottsága egyszer Londonba vezeti, ahol angol szakemberekkel konzultál. A városban azonban nemcsak energetikusokkal találkozik, hanem a véletlen egy autóbuszgyűjtővel is összehozza. A férfit az autók is érdeklik és már régóta vágyik arra a típusra, ami papírból készült, és úgy hívják: Trabant. Hazatérve Léderer András hosszas alkudozás után harmincezer forintért vesz egyet az Ecseri piac mellett, és öt nap alatt visszavezeti azt Angliába. A kocsi bugyikék és büdös, a gyűjtőtől mégis egy emeletes buszt kap érte cserébe. Itthon hat helyet foglal el a járművel a parkolóban, amikor viszont padlófűtést tervez a közlekedési felügyelet vezetőjének, nem fogad el a munkáért pénzt: egy rendszámot kér inkább.

Kétezerben aztán nagy megtiszteltetés éri Léderer Andrást: a világ száz legjobb energetikusa közé választják. Az idő is mintha neki dolgozna. Egyre többen ismerik ugyanis fel az általa kínált rendszerek előnyeit. A föld vagy a nap energiájával hűteni és fűteni, esetleg a külső levegő hőmérsékletét használni ugyanerre már egyáltalán nem tűnik utópiának. Svédországban például több százezer háztartás önállósult ekképp, nem függve többé a gáztól. Mert ez a legfontosabb mostanában, véli Léderer, hisz azokon a fákon egyre magasabbra kell mászni a cseresznyéért.

Ő persze tovább kutat: amikor egy Veszprém melletti laboratóriumhoz tervez fűtési rendszert, azon töpreng, hogyan lehetne hasznosítani a kísérleti állatok vizeletét. Hisz meleg az is, kár elpocsékolni. Aztán egy mezőgazdasági kombináthoz hívják Orosházára. Harmincezer disznót és kétezer marhát akarnak elhelyezni az épületekben, neki pedig egyből beindul a fantáziája. Ezek az állatok valóságos négylábú radiátorok, mondja. Miért is ne lehetne a testmelegükből energiát előállítani?

Léderer András tehát számol és tűnődik.

Közben az állatokra gondol.

Oroszlán viszont már nem akar lenni.

 


Forrás: Népszabadság - Falusy Zsigmond

vissza a főoldalra  A hőcsábász aloldalról