– Igaz, hogy egykor fegyelmit kapott, mert a műszaki főiskolán a földhőről tanított?

– Az Élet és tudomány 1948-as számában már jelent meg cikk a hőszivattyúk működéséről, s arról, hogy független gazdaságot létrehozni csak pótolható, újra előállítható energiaforrásból lehet. Ugyanebben az évben írta doktori diszszertációját a témáról dr. Heller László professzor, aki később azt javasolta, hogy a Parlament fűtését és hűtését a Duna vizéből oldják meg. Ez hatvan éve történt. Én tanársegédként húsz éve kaptam fegyelmit. Hála Istennek azóta a hobbimról nem szoktam le, és most már kinevezést kaptam érte az egyetemen.


– Az első hőszivattyús rendszert 1994-ben telepítette Fóton, egy családi házban. Mik a tapasztalatok?

– Köszöni, jól van, azóta is működik.



– Mégsem kezdtek dőlni ezután a megrendelések.

– Gyakorlatilag öt-hat évig továbbra sem érdekelt senkit a földhő. Hazánkban az emberek nem hallgatnak senkire addig, amíg ők maguk nem károsulnak. Okos ember más kárán tanul, de a magyarok inkább kivárják a bajt. Ez a történelmünkre, az  energiahasználatunkra, mindenre igaz.



– Mit válaszolna azoknak, akik azt mondják erre, hogy persze, mindez nagyon szép és környezetvédő, de nincs rá pénze?

– A magyar emberek nem tudnak hoszszú távon gondolkodni. Csak azt nézik, mennyit kell kiadni most, azt nem, hogy utána mennyiért és meddig működik. Egy hőszivattyús rendszer telepítése egy átlagos családi házba 3-5 millió forint körüli összegbe, egy nagyobb társasházba lakásonként 800 ezer–1 millió forintba kerül. Engem nagyon irritál és idegesít, hogy az emberek drága kocsit, plazmatévét vásárolnak, és sosem kérdezik, mikor térül meg, de amikor egy alternatív fűtési berendezésről van szó, amivel negyedére csökkenthetnék fűtésszámlájukat, az energiaáraktól, a politikától való függőségüket, és egy jóval egészségesebb környezetet hagyhatnának maguk után, rögtön a zsebük érdekli őket. Ebben az a borzasztó, hogy évek óta mondogatom, amit csak most kezdenek felfogni, hogy nemsokára nem lesz elérhető áron gáz Magyarországon. Meddig tudja támogatni az állam azt az árat, amit Oroszország egyre emel? Erre mindenki azt mondja, ugyan, nem meri megtenni azt az orosz, neki el kell adnia a gázt, ebből él. De meri. Az sem érdekli, ha egész Európa megfagy. Mi azonban megint megvárjuk, míg reggel korcsolyázhatunk a fürdőkádban, hiszen továbbra sem teszünk semmit a kiszolgáltatottságunk ellen.



– Mit kellene tenni most?

– Felmérni a lehetőségeinket. Az oroszoknak ott a gáz, Szaúd-Arábiának az olaj. Mi vagyunk a világ második legnagyobb termálvizes országa, s a fürdőkből elfolyó meleg víz mind pocsékba megy, pedig rengeteg energia van benne. Megkeresett nemrég például a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója, hogy szemben van a Széchenyi uszoda, lehetne-e a szennyvizéből fűteni. Felkerestük az illetékest, aki közölte, hogy majd két-három hét múlva ér rá ezzel foglalkozni. Addigra jelentkezett az Állatkert és a Vidámpark is, és végül ki kapta meg a vizet? Senki, mert most nem tudnak megegyezni, kinek mennyi járjon.


– Ez egy tipikus magyar történet.

– Van egy másik, hasonló munkám, aminek talán jobb lesz a vége. A nagykanizsai termáluszodában 42 fokosan jön fel a víz a kútból, majd 36 fokosan távozik a medencékből a csatornába, napi 150-200 köbméter. Kiszámoltuk, hogy itt 22 millió forint folyik el minden évben, vagyis havonta másfél millió. S persze közben rengeteg pénzért fűtik a fürdő helyiségeit, szemben pedig van egy általános iskola is. Most beadtak egy pályázatot, és ha megnyerik a pénzt, akkor a hulladékvízből hőszivattyúval fogják fűteni mindkettőt.



– Sok megbízásuk van családi házak földhővel történő ellátására?

– Ez csak turkálás abban a hatalmas energiában, ami a talpunk alatt van. Derékig mászkálunk a pénzben, és lapáttal dobjuk ki a szemétbe. Nemcsak a vizet, a meleg levegőt is. A hűtők hátsó csőkígyóján termelődő hulladékhőt például a közértben ki szoktak dobni a szabadba ventilátorokkal. Egyik megbízásunk során ezt szüntettük meg, a vecsési CBA-áruházban megoldottuk az összes fölös hő összegyűjtését és nyáron a földbe raktározását. Az ötezer négyzetméteres épület alatt harminc darab, száz méter mélyre fúrt szonda van, ezek révén a hulladékhő vidáman felmelegíti a földet, amiből télen lehet fűteni az áruházat. A két darab 160 kilowattos hőszivattyúnak pedig a következő évben mindössze 32 órát kellett működnie, szélsőséges hidegben vagy melegben.



– Miért kell nyáron felmelegíteni a talajt, hiszen az mindig 14-15 fokos száz méter mélyen? Idővel kimerülhet a talaj is?

– A felszín közelében igen. Ha azonban a hőelvonó folyamat megfordításával nyáron a házból vesszük ki a hőt, és a talajt fűtjük, megoldjuk ezt a gondot, és két legyet ütünk egy csapásra, hiszen hűl a ház. Az a baj, hogy kezdenek többen rájönni a hőszivattyú előnyeire, most ebben a lázban kezd égni az ország, ezért a szobafestő-mázolótól kezdve a hegedűtanárig hirtelen mindenki hőszivattyú-szakértő lett. Több per is van emiatt, egy ilyen ügy során én is voltam kint szakértőként egy hatalmas üvegháznál, ahol tízezer négyzetméternyi gerbera fagyott meg. A hozzá nem értők most úgy tekintenek a talajra, mint a ceruzaelemre. De a talajt nem lehet eldobni és újat venni, amikor lemerül. Úgy kell kezelni, mint egy akkumulátort. Ha kiveszem belőle az energiát télen, nyáron fel kell töltsem, különben 510 év alatt 10-15 fokkal csökken az állandó hőmérséklete. A svédek, akik évtizedek óta használják az alternatív energiákat, a göteborgi egyetemen hatalmas kutatómunkát végeztek ebben a témában. Eszerint van olyan rosszul telepített rendszer, amely már öt év alatt nulla fokosra hűti az egyébként 15 fokos talajt. Ezzel pedig nem gazdaságos fűteni. Tehát csak úgy szabad bárhonnan kivenni energiát, ha gondoskodunk a pótlásáról. A Földön semmi nem fog egy irányba működni hosszú távon, csak körforgásban. Hatvanéves fejjel, 32 év gyakorlattal a hátam mögött úgy gondolom, az energetikus számára az a legfontosabb, hogy felfedezze egy rendszerben az egyensúlyt, és azt találja ki, honnan tud úgy energiát átcsoportosítani, hogy az egyensúly folyamatosan fennmaradjon. Ennek titka pedig a felesleg. Van, aki érti ezt, nagyon örültem, amikor például megkeresett Daubner György, az ismert cukrászda tulajdonosa, egy fantasztikus személyiség, aki pontosan tudta, mennyi hőt dob ki az ablakon a hűtőknél, miközben rengeteg meleg vízre van szüksége máshol.



– Vannak olyan megbízásaik is, amelyek például egy-egy pazarló ipari üzem ellátásának teljes megújítását jelentik?

– Székesfehérváron most fejeztük be egy gyártó üzem átalakítását. Ahhoz, hogy egy alumíniumlemezből préselt alkatrész legyen, fel kell melegíteni 560 fokra, majd amikor kész van, vízbe dobják, hogy lehűljön. Havi 5-10 millió forintot fizetnek ki azért, hogy a vizet visszahűtsék, és 4-5 milliót azért, hogy eközbenfűtsék az épület többi részét. Számukra egy olyan rendszert terveztünk, ami a felforrósodott vízből elvont energiával fűti az épületet. Ez megint csak két légy egy csapásra, hiszen lehűl közben a víz is. Ez a beruházás húszmillió forintjukba került, de évente 12 milliót nyernek vele.

– Elképesztő, hogy ezek a rendszerek még nem terjedtek el.

– A magyarországi üzemek 99 százaléka pocsékolja az energiát. A két kezemen meg tudom számolni azokat, amelyeknek újra terveztük az energiafelhasználását, más cégek megbízásai ennél talán még kevesebbek. Pedig sorolhatnám a lehetőségeket. Most például egy tésztagyáron dolgozunk Miskolcon. Amikor a tésztát szárítják, a kemencét felmelegítik száz fokra, s a forró levegőt hatalmas ventilátorok segítségével a tészta köré küldik. Majd ez a 80 fokos, telített páratartalmú levegő félembernyi vastag csöveken szépen az égbe megy. Ám a gőzben 27-szer több energia van, mint a 20 Celsius-fok hőmérséklet különbségű vízben, ráadásul ez igen komoly környezetszennyezés, hiszen a vízpára üvegházhatás szempontjából veszélyesebb, mint a szén-dioxid. Mindez nemcsak a tésztagyárakra, de mindenféle terményszárításra jellemző a mezőgazdaságban. Most a miskolci, illetve egy budapesti tésztagyárnál azt oldjuk meg, hogy a nedves, forró levegő bent maradjon, s egy speciális hőszivattyú segítségével részt vegyen a száraz levegő felfűtésében, amit aztán a tésztára eresztenek. E folyamat során a pára a hűtés hatására kondenzálódik, és megint víz lesz belőle. Ez még 4550 fokos, vagyis tovább használható, és csak 2-3 fokosan kell a lefolyóba ereszteni.



– Tavaly az önök egyik munkája nyerte az év beruházása díjat.

– A Deutsche Telekom két hatalmas irodaházát újítottuk meg, ahol a telefonközpontok borzasztó sok hőt termelnek. Ezeket a helyiségeket ezért télen is hűtik klímával, miközben magát az épületet persze fűtik. Itt felraktunk két hatalmas hőszivattyút, ami hűti a helyiséget, és a meleg levegőt vastag csövekkel levittük a távfűtésbe tápra, ami elég az egész épület fűtésére. Nekik fél év alatt megtérült ez a beruházás, és évi sok millió forintot takarítanak meg vele. Azóta már befejeztük a Telekom győri irodaépületét is.



– Azt vallja tehát, hogy a környezetvédelem nem pénz kérdése?

– Nem, hülyeség kérdése. Hat évvel ezelőtt egy fogorvosi rendelőbe légkondicionálót kértek tavasszal. Pár hét múlva felhívott a tulajdonos, hogy András, gyertek gyorsan, valami baj van, mert amióta beszereltétek, borzasztóan magas a villanyszámlánk és a gázszámlánk is. Mondtam neki, Laci, talán az egyiket kapcsold ki. Ugyanis a klíma hűtött, a gázkazán pedig próbált vele versenyezni. Ezen a sztorin persze mindenki elmosolyogja magát, azt hiszi, ő ennél okosabb, de ha belegondolunk, az egész ország ugyanezt csinálja kicsiben és nagyban. Ezért indítunk februártól egy alternatív energiákra összpontosító szabadegyetemet, ahol nemcsak a mérnökök, de az átlagos emberek számára is lesz egy csoport. Mert egyébként is sok hókuszpókusz van az alternatív energia körül, de amíg az emberek nem tudják pontosan, mi az, hogy látens hő, sugárzó hő, konvenciós hő, amíg nincsenek tisztában a dolgok működésével és értékével, nem tudnak energiát megtakarítani sem. Ahhoz, hogy előre tervezzünk, ismerni kell a játékszabályokat. Ha elmagyarázom valakinek, hogy mit ereszt le a lefolyón – a kádból ugyanis 30 fokosan engedjük le a fürdővizet –, és megérti, akkor többé nem fogja tudni olyan nyugodtan kihúzni a dugót, mert nem vizet lát majd, hanem pénzt, ahogy kifolyik a kezei közül.

Forrás: Zöldjövő

vissza a főoldalra a Megvárjuk míg korcsolyázhatunk a fürdőkádban aloldalról